Gördülőcsapágyak károsodásának tönkremeneteli szakaszai
A gördölőcsapágyak károsodásának korai szakaszában viszonylag magas, ultrahang frekvencián érzékelhető frekvenciák jelentkeznek. Ez a frekvenciatartomány akár több száz kHz-es is lehet, amely szükségessé teszi az ultrahang (UH) tartományban működő AE szenzorok alkalmazását. Amikor még a meghibásodás korai stádiumban van, abban az esetben még nem feltétlenül jelenti a gép, vagy a gépelem tényleges hibáját a nagyfrekvenciás kiugrás. Amikor a magasabb frekvenciatartományból az alacsonyabb irányába mozdul el a mért érték, akkor arra lehet következtetni, hogy a vizsgált elem kopott, elhasználódott, romlott a felületi érdessége. Az átlagos felületi érdesség minőségének romlása csak egyfelől nyújt magyarázatot erre a problémára, másfelől a vizsgált alkatrészen kialakulhatnak a helyi hibák, és ezek már sokkal kisebb frekvenciával mutatkoznak meg a létrehozott spektrumon.
A csapágyak esetében több szakaszra lehet bontani a meghibásodásokat, azok mértékétől függően. A második ilyen szakaszban az alkatrész komponensein apró méretű gödrök, úgynevezett pittingek válnak láthatóvá. Rezgésamplitudó növekedés figyelhető meg az 500 Hz – 20 kHz tartományon belül, ami segítséget nyújt az oldalsáv frekvencia diagnosztizálásában.
Irreverzibilis károsodásra utalhat az a jelenség, amikor olyan rezgések mutatkoznak meg, amelyek terhelés mellett a frekvenciatartomány alsóbb részébe mozdulnak el. Amikor ebben az állapotban van megbontva a vizsgált csapágy, akkor már szabad szemmel észlelhető hibákat lehet rajta felfedezni.
A harmadik szakasz esetében már olyan hibákat is lehet észlelni terhelés mellett, mint az akusztikai zaj. Például autóknál ez a jelenség búgás, vagy zörgés formájában mutatkozik meg, és ezekből már komolyabb hibára lehet következtetni egy csapágy esetében. Szétbontott állapotban láthatóak kipikkelyesedés nyomai, továbbá méret-, valamint alakdeformáció is.