Glikoenzim kutatócsoport
A humán gyógyászatban a glikozid hidrolízis specifikus inhibitorai potenciális gyógyszerként szolgálhatnak számos anyagcsere betegség például az elhízás, a cukorbetegség vagy vírusfertőzések esetén, de még a fogszuvasodás megelőzésében is. Az inhibitorok tervezéséhez elengedhetetlen az enzimek működési mechanizmusának, az enzim kötőhelyének minél alaposabb felderítése. Az aktív hely szerkezetének ismeretében tervezett, majd kémiai vagy kemo-enzimatikus módszerekkel előállított molekulák kötődési sajátosságairól és gátlási potenciáljukról kinetikai mérések adnak felvilágosítást. Ilyen vizsgálatok a humán alfa-amiláz, a humán O-GlcNAcáz és a béta-glükozidáz enzimekkel folynak.
Az iparban számos glikozid hidrolázt alkalmaznak poliszacharid bontásra. Ezek közül az ipari keményítő hidrolíziséhez elengedhetetlenek az alfa-amilázok, amelyeket különböző eredetű formáit régóta vizsgáljuk. Kutatásunk a növényi sejtfal hidrolízisében fontos szerepet játszó celluláz és hemicelluláz enzimrendszerek és a köztük kialakuló együttműködés tanulmányozására, valamint oligoszacharidok előállítására is kiterjed. Szerkezeti vizsgálatokkal és az erre alapozott mutáns enzimek előállításával célozzuk az enzim tulajdonságok javítását és új enzimaktivitás kialakítását, mint például a glikozil csoport transzferének katalízise. Az utóbbival az enzimek szintézisre történő felhasználását vizsgáljuk. Kutatjuk, továbbá az enzimaktivitással nem bíró fehérje-domének és a szénhidrátok közötti kölcsönhatás természetét. A glikozid hidrolázok és transzferázok mellett redoxi enzimek működését tanulmányozzuk, valamint célozzuk új enzim források felkutatását.